fbpx

Sokan azt gondolják, hogy a McKenzie torna csak a derék kezelésére alkalmas. Egy kész gyakorlatsor, néhány speciális (főleg homorításos, extenziós) gyakorlattal. Ez azonban így nem igaz. Itt 4 gyakori tévhitre adok választ.

1. tévhit „A McKenzie módszer csak a gerincre jó."

A McKenzie terápia nemcsak derék- és nyaki panaszok esetén hatékony, hanem más ízületek pl. váll és térd kezelése esetén is.
A módszer nagy hangsúlyt fektet a fájdalommentes teljes mozgástartomány mihamarabbi elérése és a panaszok kiújulásának megelőzésére. Ezért a terapeuták hasznos tanácsokat adnak a megelőzéssel kapcsolatban és megtanítják az ízületeket kímélő tartást, mozdulatokat. A módszer fontos irányelve, hogy a beteg megtanulja magát önállóan kezelni és ne függjön a terapeutától.

2. tévhit: „A McKenzie torna csak néhány hátrahajlásos gyakorlat.”

Robin McKenzie nem akarta, hogy csak néhány sablonos mozdulatot alkalmazzanak. Alapelve: „Figyelj a  betegre”. Fontos megtalálni, mi az adott állapotban a leghatékonyabb segítség a páciensnek.

A McKenzie-féle kezelés a panaszok vizsgálatával kezdődik: hogyan változnak a tünetek a különféle testhelyzetekben és mozgások hatására. A terapeuta megfigyeli, hogy a mozdulatoknak van-e olyan kitüntettet iránya, aminek hatására a fájdalom és annak kisugárzása csökken vagy megszűnik. Mivel az emberek többsége a sok ülő terhelés miatt domború derékkal ül, ezért ez az irány a derékfájósoknak gyakran a homorítás. Emiatt alakult ki az a tévhit, hogy a McKenzie módszer a hátrahajlásos gyakorlatokról szól.

A homorítás több embernek segít ugyan, de nem mindenkinél ez a gyógyulást támogató irány! Valakinek éppen a homorítás fokozza tüneteit! Minél komolyabb a baj, annál fontosabb pontosan megvizsgálni a mozgások hatását a fájdalmakra. 

A “homorításos tévhittel” az is a probléma, hogy a jótékony irány mellett az is számít, hogy milyen erősséggel, milyen adagolásban és mennyi ideig végzik a gyakorlatokat. Fontos lépés az is, hogy mely mozdulatokat kell kerülni és mikor lehet elkezdeni újra a kezdetben még veszélyesnek számító mozgásokat. Ha ezeket nem veszik figyelembe a gyógyulás nem lesz teljes és nagyobb a valószínűsége a tünetek kiújulásának.

3. tévhit „Van McKenzie mintagyakorlatsor.”

A Robin McKenzie által ajánlott alapgyakorlatok viszonylag egyszerűek (pl. 7 gyakorlat a derékra, 7 gyakorlat a nyakra), de azok biztonságos és hatékony alkalmazásához fontos megérteni néhány alapelvet pl. a mechanikai jellegű fájdalom viselkedését. A módszer kidolgozója külön könyveket írt pácienseknek a hát, a nyak, a térd és a váll kezeléséről, ahol ezeket az alapelveket részletesen elmagyarázza (ezek magyarul még nem elérhetőek). Minden komolyabb esetben ajánlja a minősített terapeuták személyes segítségét.

A McKenzie torna hivatalos neve: „Mechanikai Diagnózis és Terápia”, tehát alapos vizsgálatra épül és az egyén adott állapotára szabott kezelés. A vizsgálat során először a beteget részletesen kikérdezik és megpróbálják megismerni a tünetek “viselkedését, logikáját”. Lényeges, hogy mikortól és hogyan kezdődött a fájdalom, mennyire állandó, pontosan hol helyezkedik el, kisugárzik-e, milyen tényezők erősítik vagy gyengítik, van-e a hátterében régebbi esemény (pl. baleset, sérülés, műtét), vannak-e gyulladásos vagy rosszindulatú elváltozásokra utaló jelek. Ezért is fontos, hogy ezt a diagnosztizálást és terápiát csak a McKenzie Intézet képzéseit elvégzett diplomás szakemberek (gyógytornászok, mozgásszervi betegségekben jártas orvosok) folytathatják.

A kikérdezés után mozgásvizsgálat következik. Ez alapján határozza meg a terapeuta az első gyakorlatokat. Attól függően, hogy milyen jellegzetességei vannak a fájdalomnak, más gyakorlatok lesznek jótékony és káros hatásúak. Nem jó mindenkinek, minden állapotában ugyanaz a gyakorlat!

4. tévhit „Akut fájdalom esetén nem jó gyógytornászhoz menni.”

Akut időszakban a tornagyakorlatok valóban sokszor fokozhatják a tüneteket. A McKenzie módszer azonban nem csak a tornáról szól, hanem a gerincvédelem megtanítására is nagy hangsúlyt fektet. A terapeuta heves fájdalmak esetén is segít megtalálni a leghatékonyabb pihenő helyzeteket, segít eldönteni melyek a veszélyes mozdulatok és terhelések. Tanácsokat tud adni, mennyi ideig pihenjen a beteg, hogyan módosítsa a mindennapos terhelését (pl. fekvés, járás, ülés, vezetés) és milyen gyakorlatokkal kezdheti el a tornáját.

A korábban leírt alapos vizsgálat és az óvatos, egyénre beállított gyakorlatok miatt a McKenzie terápia már akut fájdalom esetén is sokat segíthet. Általában minél hamarabb jön a panaszos, annál könnyebb kezelni a fájdalmat.